Kosár tartalma
0 termék, összesen: 0 Ft
GPS alapok és elmélet |
|
A GPS (Global Positioning System) Globális Helymeghatározó Rendszer alapja, az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma által, 70-es évek elején kifejlesztett és üzemeltetett rendszer.
Ahhoz, hogy valós időben működjön a rendszer a GPS vevőnek fognia kell legalább 4 műhold jeleit, valamint folyamatos kapcsolatban kell lennie a műholdakkal. A GPS eszköznek ehhez tartalmaznia kell egy antennát, valamint egy (12 csatornás) vevőt. Minél erősebb egy GPS eszköz processzora annál gyorsabban tudja feldolgozni a bejövő adatokat. Ne lepődjünk meg, ha a GPS bekapcsolás után nem találja a jelet egy ideig. 30-40 másodperc is eltelhet, amíg behozza és feldolgozza azokat. Érdekesség, hogy az orosz Glonassz -Globálnája Návigátszionája Szputnyikovája Szisztyema- még konkurenciája lehet a Navstar alapú helymeghatározásnak. Ezen kívül az Európai Unió is elindított egy programot Galileo néven (1977-ben) ESA-val (Európai Űrügynökség); az űrszondát pedig 1989-ben indították el. Előnye egyben hátrány is, mivel nem katonai rendszer, így tömege számára lesz elérhető, de kevesebb is rá a pénz és a projekt is lassabban halad. Jellemző, hogy még ma sem teljes a rendszer és csak tippelni tudják, hogy mikorra készül el véglegesen. Bei Dou, a „kínai GPS”2000-ben a kínaiak is fellőtték a maguk műholdját (, melyet a Göncölszekér kínai megfelelőjéről neveztek le) katonai célra. Elvben 2010-re teljessé válik a rendszer. Remélhetőleg a nagyhatalmak közti versenynek a civilek látják előnyét, hiszen már ma is gyártanak olyan GPS vevőt, amely több rendszer jeleit is képesek fogadni, így pontosabb, stabilabb és gyorsabb lesz a navigáció.
(Felhasznált források: origo,wikipedia) |